Óriási pofont kaptak Tuskék, a jobboldal megnyerheti a lengyel elnökválasztást

Pár hónappal ezelőtt még alig hallatszott más a lengyel jobboldali ellenzék táborából, mint reménytelenség: Rafał Trzaskowski varsói főpolgármester, a Donald Tusk vezette kormánykoalíció elnökjelöltje verhetetlennek tűnt, ezáltal nem látszott esély elkerülni Tusk álom- és Magyarország rémálom-forgatókönyvét: azt, hogy Lengyelországot a tuski, hazánkkal szemben súlyosan ellenséges szivárványkoalíció mindenféle kontroll nélkül vezesse tovább. A korábbi, Fidesz-szövetséges kormánypárt, a Jog és Igazságosság (PiS) annyira meggyengült,

vagy beelőzi a szélsőjobboldalról libertárius-euroszkeptikus párttá mérséklődött Konföderáció jelöltje, Sławomir Mentzen.

Eközben a valóságban

Ehhez képest az eredmények teljesen mást mutattak: Nawrocki kőkeményen behozta lemaradását a kampányhajrában, és Trzaskowskitól hibahatáron belül végzett. Az első fordulós eredmény végül 67,31 százalékos, azaz rekordközeli részvétel mellett a következőképpen alakult:

1. Rafał Trzaskowski (Polgári Platform) 31,36%
2. Karol Nawrocki (független a PiS támogatásával) 29,54%
3. Sławomir Mentzen (Szabadság és Függetlenség Konföderáció) 14,81%
4. Grzegorz Braun (Lengyel Korona Konföderáció) 6,34%
5. Szymon Hołownia (Harmadik Út-Lengyelország 2050) 4,99%
6. Adrian Zandberg (Együtt) 4,86%
7. Magdalena Biejat (független a kormánypárti baloldal támogatásával) 4,23%
8. további jelöltek összesen 3,87%.

Ebben az eredményben nem csak az a meglepő, hogy milyen kis fölénnyel győzött Trzaskowski –

Az szinte biztosra vehető, hogy a jelenlegi kormánykoalícióba tartozó jelöltek szavazói – ők Hołownia és Biejat – átszavaznak majd Trzaskowskira. Bár Zandberg és a baloldali Együtt párt elhagyták a koalíciót, ettől még feltételezhető, hogy ők is legalább részben mobilizálhatók a liberális jelölt támogatására, bár valószínűleg szép számmal maradnak majd közülük otthon is. Mindent egybevéve tehát Trzaskowskinak azonos részvétel mellett még 14,08 százaléknyi tartaléka van, ami összesen alig több mint 45 százalékos második fordulós eredményre elég.

már csak azért is, hogy Tuskék teljes hatalomátvételét megakadályozzák. Ez azt jelenti, hogy Nawrockinak 21,15 százaléknyi tartaléka van azonos részvétel mellett, ami már több mint 50 százalékos eredményt jelentene a második fordulóban. A kampányban persze bármi megtörténhet még, de a számok azt mutatják: a jobboldali, Tusk-ellenes jelölt fut neki jobb esélyekkel a második fordulónak.

Miért hagyták, hogy így legyen? 

Magyarországról nézve ez talán hihetetlennek tűnik, de Donald Tusk kormánya népszerűtlen, ami alapot ad arra, hogy az elnökválasztás egyfajta referendum legyen a Tusk-kormányról. Hogy miért népszerűtlen, az sem egyértelmű a számokból: ha csak a gazdaságot tekintjük, Tuskék látszólag nem muzsikálnak rosszul.

s részben ezeknek (valamint a kormányoktól független lengyel vállalkozó szellemnek, a nagy belső piacnak, a dinamikus és hatékony lengyel vállalatoknak) köszönhetően az első negyedéves GDP-növekedés 3,2 százalék volt. Ez a régió leggyorsabb növekedése, amely köröket vert nem csak a magyarra, de az európai átlagra is.

a tekintélyes növekedéshez tavaly 6,6 százalékos költségvetési hiány társult, az előrejelzések szerint 5,5 százalékos hiánnyal számolnak idén is, s ettől nem függetlenül elszállt az államadósság is. A tavalyi évet Lengyelország 49,72 százalékos GDP-arányos államadóssággal kezdte, s az előrejelzések szerint idén év végére 60,73 százalékos adósságig jutnak majd el masszívan növekvő GDP mellett – ezzel lőtávolon belülre kerülnek a magyar adósságtól, ilyen mértékű adósságnövekedést még Gyurcsány Ferenc is csak négy év alatt volt képes összehozni.

Nem csoda, hogy a látszólag szép eredmények ellenére nem a gazdaság volt a kampány fő témája – hanem a biztonság és a Lengyelországban év eleje óta súlyosan megugrott migránsbűnözés, melyek mind olyan témák, amelyek kevéssé állnak jól egy nagyvárosi liberális jelöltnek, a jobboldal viszont hagyományosan erős válaszokkal rendelkezik erre a témára.

Trzaskowski erre a problémára hiteltelensége révén még rátett egy lapáttal: miközben mindenki tudja róla, hogy a Tusk-párt liberális szárnyához tartozik, az első választási tévévitában a közélet jobbra tolódására reagálva látványosan eltolta magától a Pride-zászlót, amire a baloldali jelöltek ezután örömmel le is csaptak.

Érdekli a lengyeleket a jogállam

További nehézség, hogy a lengyel választóknak is feltűntek a jogállamisági problémák: bár Brüsszel félrenéz és minden jogállamisági eljárást megszüntetett Lengyelországgal szemben, Tusk kormánya továbbra is szünet nélkül tiporja a jogállamot, igyekszik ellehetetleníteni ellenzékét, kínozza őket a börtönben, figyelmen kívül hagyja az alkotmánybíróság ítéleteit, s a közmédiát karhatalmi erővel vette át.

Milliók nézik a Kanał Zero YouTube-csatornát, a legnézettebb, legközszolgálatibb tévévitát pedig nem a TVP köztelevízió, hanem a jobboldali TV Republika adta – melyre aztán egyedül Trzaskowski nem ment el, miután hiába próbálta meg elérni, hogy a köztévés vitán ne az összes jelölt vegyen részt (akik közül négyen a koalíció ellenfelei és csak hárman pártolói), hanem csak ő és Nawrocki. Adott tehát egy, a legfontosabb politikai témákban hiteltelen jelölt, egy tavaly ősszel megbomlott, baloldali képviselőinek egy részét elvesztő kormánykoalíció, egy lengyel közvélemény, amely még jobboldalibb, mint a választáson, és egy sor szép gazdasági adat, amelyek kellően instabil lábakon állnak ahhoz, hogy kampányolni azért már ne lehessen velük igazán. Innen fut neki Lengyelország a június elsején esedékes második elnökválasztási fordulónak – amely könnyen lehet a PiS visszatérésének kezdete.

Nyitókép: AFP